Jó, ha van radiátor

radiátor

Ha az otthonunkban körülnézünk, bizonyára sokunknál ott csüng néhány falfelületen egy-egy radiátor is. Van néhány olyan dolog a hétköznapi életünk során, amit nem tudunk nélkülözni. Nos, a radiátor is ilyen. Ha nem lenne egy radiátor a hálószobánkban, akkor valószínűleg megfagynánk a kemény hideggel járó téli éjszakákon. Ha nem volna radiátor az étkezőnkben, nem volna az igazi, ha kabátban ülve kellene ennünk a karácsonyi ebédet. Ha nem kapaszkodna legalább egy darab radiátor a fürdőszobánk falán, roppant kellemetlenül éreznénk magunkat néhány jó meleg zuhany után. Ezek a példák mind-mind azt mutatják, hogy a radiátor megléte szinte alapszükségletté vált a modern ember életvitelében.

Radiátor, mint alapvető berendezés

Mára a radiátor a komforttal rendelkező családi házak, társasházak és lakások alapvető épületgépészeti felszereltségének a részét képezik. Mondhatnánk, hogy az Abraham Maslow által vázolt szükségletpiramis alsó szintjére már beette magát, hiszen ott találhatóak az alapvető, vagyis fiziológiás szükségletek, azaz: evés, ivás, pisi, kaki, szex, lakhatás, … és most már talán odaírhatnánk a sor végére a radiátort is. Na de ne legyünk ilyen nagyképűek egy alig több mint egy évszázadot megélt épületgépészeti berendezés piaci pozícióját illetően. Ez a nélkülözhetetlenség nagyon sok berendezésre és használati tárgyra is igaz, nem csak a radiátorok büszkélkedhetnek ilyen pozícióval. Például a papír zsebkendő is borzasztóan hasznos és mondhatni, hogy nélkülözhetetlen, de a hiányától még azért jól eléldegélünk és nem fagyunk meg.

radiátorok

Radiátor az „egyensúlyteremtő”

A radiátor egy különös dolog. Azon felül, hogy meleget csinál, mai formájában már nemcsak csak úgy csinálja azt, hanem termosztátok, vagyis hő-érzékelők segítségével szabályozza is a helyiségek hőmérsékletét. Gyakorlatban egy radiátor melegít, kevésbé, vagy jobban melegít, majd kikapcsol, időnként pedig visszakapcsol. Nem bonyolult. Erre minden radiátor képes, ha jól és a megfelelő segédberendezésekkel együtt tervezték meg működését és építették be rendeltetésszerű helyére. A radiátorok feladata így a belső terek hőmérsékletének adott szintre történő felmelegítése, igény esetén pedig a szinten tartása.

Radiátor rögzítése

radiátorok rögzítése nagyon sokféleképpen történhet a környezetébe. Általában jó teherbírású, megfelelő geometriájú tartóelemeket fúrnak a falakba tiplik alkalmazásával, melyek megakadályozzák, hogy a tartóelem kicsússzon a falból. Ennek a rögzítésnek eléggé erősnek kell lennie, hiszen nemcsak a radiátor teljes statikus súlyát kell kibírnia, hanem azt a súlytöbbletet is, amit a radiátor vízzel való feltöltése okoz, illetve az olyan többletterheléseket, melyek nem kifejezetten részei a radiátor rendeltetésszerű használatának és drasztikusabb, dinamikus terheléseket is tartalmaznak, mint például rángatás, himbálózás, csimpaszkodás és hasonlók.

A radiátorok anyaga és gyártása

Alapanyaga szempontjából a radiátorok többnyire fémből készül (pl.: alumínium, acél), ahol a választott anyag minősége és kikészítése/kezelés függ annak majdani üzemi igénybevételétől. Ezek többségében mechanikus igénybevételek és kismértékű hő-terhelés.
A radiátor működése közben túlnyomás uralkodik annak belsejében, miközben a benne áramló közeg hőmérséklete folyamatosan ingadozik, és viszonylag tág határok között változik. Ez a hőmérséklet ingadozás és a víz jelenléte jelentős korróziós hatásnak teszi ki a fémből készült radiátor belső felületét, melyet a hosszabb élettartam reményében gondosan hegesztenek, nyomáspróbának vetnek alá és a felületét kezelik.

Tetsztett? Oszd meg másokkal is! Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn